Egy terápiás folyamat csakis akkor nevezhető eredményesnek, ha a betegséged kiváltó OKAIT kutatja, nem csak a TÜNETEIT enyhíti.

Mert végtére is mi a tünet?

A tünet egy jel, pont úgy, mint egy felgyulladó figyelmeztető lámpa az autód műszerfalán, amely tájékoztat, hogy valami a rendszerben nem működik megfelelően.
Ugye te sem fednéd le és hagynád figyelmen kívül a vészjelzést, megkockáztatva a későbbi beláthatatlan károsodást?

Mégis megannyian teszik ezt nap mint nap, amikor fájdalomcsillapítót vesznek be, hogy a testük zavaró vészjelzéseit, vagyis a tüneteket tompítsák.

Félreértés ne essék, a tüneteket csillapítani abszolút jó döntés és szükséges is, csakhogy (!!!) a munka nem ér itt véget, mert a tünetek soha nem fognak teljesen megszűnni, mindig visszatérnek majd, amíg nem foglalkozunk az azokat kiváltó okokkal.

Igaz, hogy az okkutatás mindig nagyobb koncentrációt, törődést és türelmet vár el a beteg és az őt kezelő szakember részéről, mivel, gondolj csak bele:

• 1 tünetnek lehet 1 oka                       pl. fáj a fejed, amit a feszes a trapézizmod okoz
• 1 tünetnek lehet több oka                  pl. fáj a fejed, amit a feszes a rágóizmod és az elfáradt szemeid okoznak együttesen
• 1 oknak lehet 1 tünete                       pl. feszes a trapézizmod, ezért fáj a fejed
• 1 oknak lehet sok tünete                    pl. feszes a trapézizmod, ezért fáj a fejed és zsibbadnak az ujjaid

Ráadásul az is előfordulhat, hogy egy adott tünetnek az oka, egyben egy másik ok tünete:

Tegyük fel például, hogy:
A lábadban zsibbadást tapasztalsz,

Ebben az esetben lehet, hogy azt a gerinced L5-S1 porckorongdegenerációja okozza.
És itt jön a következő lépés, hogy na de mi okozta a L5-S1 porckorongdegenerációt?

A kérdést addig kell feltenni amíg el nem jutunk a gyökérokokhoz.

Nem vitás, ez nem egy könnyű feladat, hisz az emberi test egy dinamikusan változó rendszer, olyan mennyiségű ok-okozati összefüggéssel a test különböző szintjein, hogy az eredendő, kiváltó okot sokszor szinte lehetetlen beazonosítani.

De!!

Ez nem jelenti azt, hogy nem kell rá törekedni és folyamatosan kutatni, közelíteni a gyökérok felé.

És mi a helyzet, ha gyógyulásodat teljes egészében gyógyszerekre alapozod?

• A gyógyszerek ritkán kezelik az egészségügyi problémák kiváltó okait
• A gyógyszerek elrejtik a tüneteket, elnyomnak testi funkciókat is, köztük létfontosságúakat. Így idővel akár súlyosbíthatják is a problémát.
• A gyógyszerek gyakran úgy kezelnek egy problémát, hogy egy vagy több másikat okoznak.

Voltaire már 300 évvel ezelőtt tudta ezt, és bár sokat fejlődött azóta az orvostudomány, állítása még mindig megfelel a valóságnak:

„Az orvosok gyógyszereket rendelnek, melyekről keveset tudnak,
olyan betegségekre, amelyekről még kevesebbet tudnak,
olyan betegeknek, akikről semmit sem tudnak.”

Na de akkor mi a helyes terápiás megközelítés?

• Mindig a teljes képet kell nézni, az egész emberrel kell foglalkozni, fizikai és lelki szinten egyaránt (XVII. századi megközelítés, hogy kizárólag azzal a testrésszel foglalkozik egy szakember, ami éppen fáj)

• Gyökérok kutatása, mindig(!) nem szabad a tünetek csillapításánál leállni

• Egészségtelen minták beazonosítása

• Személyre szabott kezelés

• Egészséges szokások kialakítása (étkezés, mozgás, alvás, stresszkezelés)

Az egészséged, gyógyulásod a te felelősséged is, szakértők bevonása nélkülözhetetlen, de ne feledd a legtöbbet te tudsz tenni az egészséged megőrzése érdekében, tanulj azoktól, akik a betegségek okaival, nem csak a tüneteivel foglalkoznak.

Most már tudod, miért fontos a tünetek enyhítése mellett a kiváltó okok felkutatása is. Az egyik leggyakoribb, mégis gyakran figyelmen kívül hagyott kiváltó ok a stressz. Ha kíváncsi vagy, valóban okozhat-e hát- és vállfájdalmat, kattints IDE.